🎒👜1 fejezet. 🎒👜

Noel: Szeptember elseje és én megint az ébresztő óra visító hangjára kelek. Pedig nyáron már egész megszoktam, hogy addig alszok ameddig csak kedvem, és a mamám engedi. Kinyitottam álmos szemeimet, és örültem, hogy legalább nem egy esős tanévnyitónak nézünk elébe, ugyanis úgy láttam remek időnk van. A tükörbe néztem majd pici frizura igazítás után a fürdő felé vettem az irányt, hogy a reggeli rutinomat elvégezzem.
- Itt a ruhád kisfiam. - Robogott be mamám kezében a fehér élére vasalt ingemmel, fekete nadrágommal. - Gyorsan vedd fel és gyere reggelizni.
- Köszönöm mama, nagyon szeretlek. - Adtam egy puszit az arcára, és felvettem a hozott ruhadarabokat megspékelve egy nyakkendővel.
- Milyen csinos vagy Noel. - Vett észre mamám és büszkeség csillogott a tekintetében. - A szüleid biztos büszkék lennének rád.
- Köszönöm, mama. - Mondtam és próbáltam nem a fájdalmas emlékre koncentrálni. Gyorsan bekaptam pár falatot, majd visszamentem a szobámba az iskolatáskámért. - Motorral megyek, mert Kittiért is elugrom.
- Nem igazán örülök ennek a dolognak, kisfiam. - Hallottam szigorú hangját.
- Ugyan mama, nem lesz baj. Egész nyáron motoroztam, és semmi bajom nem lett.
- Igen, de Kitti...
- Vigyázok rá, de most megyek. Szia mama, szeretlek. - Öleltem magamhoz majd a verőfényes napsütésbe léptem ki az ajtón. Felvettem a bukóm és indítottam a motorom. Nem volt nagy és nem az a menő kategória, de én igazán büszke voltam rá, hiszen a saját nyári munkából megtakarított pénzből vettem. Kitti a legjobb barátom pár utcányira lakik csupán tőlünk, de rendszerint én szoktam érte menni. A kapcsolatunk különleges, mert sokan nem hiszik el, hogy nincs köztünk semmi, mondván egy fiú és egy lány között nem lehet barátság. De ez nem igaz, hiszen már óvodás korunk óra számíthatunk egymásra és mikor a szüleim meghaltak, ő volt az aki fogta a kezem és segített túllépni a fájdalmon. Megálltam a házuk előtt és dudáltam. Szerencsére már időben elkészült és mosolyogva szaladt elém. Dús fekete haja laza hullámokban omlott a vállára kék szemei pedig nyugalmat árasztottak felém. Hosszú lábai kivillantak fekete szoknyája alól.
- Jó reggelt. Azt hittem már nem is jössz? - Köszönt kedvesen miközben átölelt és átvette a felkínált bukósisakot.
-  Hidd el, nem hagynám, hogy gyalogolj.
- Ajánlom is. - Majd miután bekapcsoltam neki, indítottam a járgányt.

Kitti: Reggel már hajnalok hajnalán kipattantam az ágyból, és a tükör elé siettem. Hajamat laza hullámokba rendeztem, szememet pedig kiemeltem egy szemceruzával. Egyedül a kék tekintetemet szerettem magamon, mert a többi testrészemmel nem voltam megelégedve. Alkatom magas volt és vékony, amit sokan irigyeltek, de mivel alig volt mellemmel ez engem cseppet sem nyugtatott meg. Egy gyors reggeli után felvettem a fehér blúzom, fekete szoknyám és az iskola címerével díszített nyakkendőt. Mikor pedig meghallottam a motor dudálását egy gyors köszönést követően kiléptem Noelhez. A szívem megdobbant mikor megláttam a motoron ülve. Aranybarna szemei kedvesen néztek rám, mosolyától pedig majdnem elolvadtam. Hálásnak mondhattam magam, hogy a barátja lehetek, és bár menthetetlenül szerelmes voltam belé, ezt az évek során nagyon jól eltitkoltam. Jólesett átölelni a motoron és élvezni ahogy a késő nyári meleg átjárja a testem. Noel nyáron összejött egy lánnyal, akivel nem tudom hányadán is állnak. Rákérdezni nem mertem, mert féltem azt látni, hogy mással boldog. Megálltunk a parkolóban, majd egymás mellett siettünk be az iskolába.
- Szakítottam Szilvivel. - Osztotta meg velem csak úgy mellékesen mintha ez egy teljesen természetes dolog lett volna.
- Miért? - Néztem fel rá és kedvem lett volna beletúrni a rakoncátlanul álló göndör fürtjeibe.
- Nem ment, ennyi. Nem mondom, hogy nem esik szarul, de ez van. Első a tanulás, és ez a két hónap nem vágott földhöz. Azt mondom nyári kalandnak éppen belefért. Hol van a termünk?
- Szerintem maradt az ami volt. Nézd ott vannak a többiek. - Fogtam meg a kezét és a barátaink felé húztam.

Kamilla: Borzalmasan ideges voltam, hiszen az első munkanapomra készültem. A megnyitó nagyon fontos része lesz az elkövetkezendő életemnek, és tudtam a lehető legjobb formámat kell hoznom. Huszonnégy évesen végre elértem oda ahova mindig is vágytam. Van egy remek pasim és van egy szuper munkám. A legjobb barátnőm, Maja ajánlotta, és örültem, hogy elfogadták a jelentkezésemet. Mindig is arra vágytam, hogy távol legyek a fővárostól és az egyetem elvégzése után mindenhol kutatni kezdtem, míg végül egy csendes kis városkában találtam meg azt amit mindig is kerestem. Egy tökéletes gimnáziumot.
- Hű milyen csinos valaki. - Jött be a szobába Csongor akivel már lassan három éve alkotunk egy párt. Mivel üzletember, emiatt rengeteget utazik amit nem igazán szeretek, de csak így tudja fenntartani azt a luxust, amiben jelenleg is élhetünk.
- Köszönöm. - Néztem felé. - Biztos nem sok? - Néztem újra a tükörbe és megigazítottam a vajszínű ceruzaszoknyámat és a blúzom fölé vettem az iskola sálját.
- Nem kicsim,  pont jó. - Adott egy csókot, majd újra a bőröndje felé ment.
- Újra elutazol? - Kérdeztem szomorúan. - De hát csak nemrég értél haza!
- Igen, de ez most kevesebb lesz mint két hét. Megígérem, hogy csak letárgyalok az Amerikaiakkal és már ülök is a gépre. De a ma estét még itthon töltöm rendben? - Fogta közre az arcom.
- Rendben, Csongor. - Szóltam, majd elengedtem egy erőltetett mosolyt. Az órára néztem és rájöttem, hogy barátnőm mindjárt itt van értem. Elköszöntem a páromtól, és ahogy felkaptam a borítéktáskám már hallottam is barátnőm autójának a dudálását. Hatalmas izgalommal szálltam be mellé és alig vártam, hogy új munkahelyemre érjek.

Noel: Az évnyitó szokás szerint dög unalom volt és mi végig dumáltuk az egészet, Ákos haverommal. Borzasztóan nagy volt a meleg és még Szilvi jelenléte is zavart aki bár másik osztályba járt, mégis ráláttam.
- Mi van csak nem hiányzik? - Lökött meg Ákos, mire én a fejemet ingattam.
- Dehogy hiányzik, csak jó volt ez a két hónap, és fura most újra egyedül lenni.
- Szerintem sok csaj akadna a hálódra, vagy inkább a farkadra. Főleg Kitti, akit már ezer éve megkellett volna húzni.
- Te hülye vagy! - Teremtettem le barátomat, és már meg sem lepődtem rajta, hogy újra Kittivel nyúz. Ákos tipikusan az a fiú akit minden lány szeretne. Magas, kék szemű, kisportolt alkatú, és mivel tudja, hogy milyen jól néz ki, rendszerint ki is használja. - Kittivel barátok vagyunk és pont. Hagyj békén vele kérlek!
. - Jó, felejtsd el! - Sóhajtott fel majd az igazgató beszéde után végre a terem felé indulhattunk. Osztályfőnökünk egy kedves barátságos huszonnyolc év körüli nő akinek mi voltunk az első osztálya. Az első év katasztrófa volt, ugyanis az Ákos-féle haverjaim folyamatosan fegyelmezetlenek voltak és feszegették a határokat, egészen addig míg a tanárnő bekeményített és minden órán rengeteg plusz feladatot sózott a nyakába. Tavaly persze már csendesebb volt mindenki és év végére már egész jól nevelt osztállyá alakultunk át. Most a harmadik elején várakozva és reménnyel telve vártam, hogy mit hoz a tanév. Lehuppantam Kitti mellé majd mikor a tanárnő bejött, elővettem a füzetemet és írni kezdtem azt, amit a táblára írt. Elég sok információ volt, így nem igazán tudtam másra figyelni, így azt sem vettem észre mikor egy fiatal nő lépett be a terembe. A szavam is elállt a csodálkozástól, ahogy belenéztem barna szemeibe. Maja tanárnő odalépett hozzá és kedvesen elcsevegtek, de sajnos nem értettem miről folyik a szó.
- Gyerekek, ő itt Palotás Kamilla és ettől az évtől a mi iskolánkban fog dolgozni, mint angoltanár.
- Sziasztok. - Mosolygott félénken ránk amitől egyre jobban kezdtem leizzadni.
- De nekünk már van tanárunk, vagy nem? - Szólt bele Anita, aki Kitti legjobb barátnője volt, viszont én egyenesen rühelltem.
- Igen, de úgy alakult, hogy babát vár, és csak decemberig fog dolgozni. Utána azonban Kamilla fog átvenni titeket, és néha bejön egy-egy órára Marika néni helyett.
- Ez remek. - Forgatta meg szemeit Kitti és fejét a padra hajtotta. - Megint egy hülye tanár.
- Most miért mondasz ilyet? Olyan kedvesnek tűnik. - Csitítottam le és nem bírtam elszakítani tekintetem róla. Annyira kedvesnek és törékenynek tűnt. Úgy gondoltam, nekem a mellkasomig érhet ami furcsa egy tanárhoz képest. Félénken futtatta végig tekintetét az osztályunkon és mikor rám nézett arcára zavar ült ki.

Kamilla: A terembe belépve rengeteg ismeretlen fiatal tekintet szegeződött rám. Maja a legjobb barátnőm még az évnyitó előtt megkért, hogy ugorjak be az ünnepség után, hogy bemutasson az osztályának. Furcsa volt ez a sok gyerek, akiken mind egyforma csinos fekete- fehér ruha volt, és látszott rajtuk, hogy borzasztóan elegük van a mai napból. Amíg Maja magyarázott végignéztem a gyerekeken és megláttam egy magas, göndör hajú, barna szemű fiút. Tekintetét mélyen az enyémekbe fúrta és ettől teljesen zavarba lettem. Értelmes gyereknek tűnt, és reméltem nem csalódnak az érzékelőim. Maja bemutatása után, pedig én mondtam magamról egy pár szót, majd kiléptem a teremből. Jobbnak láttam, ha gyorsan túlleszek a feladataimon, viszont valahányszor picit elméláztam mindig a barna szemű fiú arca kúszott be elém.